Ma a párom megkérte a kezem. Ágyban össze bújva, szerelmetes a szemembe nézve megkérdezte, lennék e a felesége? Persze pislogva Igent mondtam majd szenvedélyesen megcsókoltam. Majd megkérdezte lennék-e a gyermekei édesanyja? Erre meghatottan csak azt tudtam felelni, Nagyon szeretnék! Újabb szenvedélyes csók.
Menyasszony még nem vagyok, el nem jegyzett gyűrűvel, csak szó szerint megkérte a kezem. Ezelőtt is többször játékosan megkértük már egymást. Én is többször őt, hogy lenne e a férjem. Ez most valahogy komolyabb volt. Aztán párom elmesélte, hogy Pünkösdkor tartották régen a lánykéréseket.
A lényeg, hogy végtelenül boldog vagyok, és szerelmes.
Bizakodva tekintek a jövőbe, hogy már nem kell sokat várnom arra, hogy bekövetkezhessen várva várt álmom, Anya lehessek!
Annus
2013. május 20., hétfő
2012. október 26., péntek
Vágyakozás anyává válni!
Kedves Mindenki!
Azt hiszem már kislány koromban is Anya szerettem volna lenni.
Aztán jöttek a vidám és mozgalmas diák évek, és élveztem a társaságot, a közösségbe járást, a sok barátot és a boldog együtt töltött perceket.
Majd elérkezett azt hiszem az elkerülhetetlen, mikor a hormonok felül kerekednek a józan észen először. És húszas éveim elején, mikor barátnőkkel beszélgettünk a gyermekáldásról, még tanulmányaink elején, már akkor azon az állásponton voltam, hogyha most jönne a baba én megtartanám. Teltek múltak az évek, és én bennem ez a dolog egyre többször elő került, és egyre jobban azt éreztem, szeretnék anya lenni.
Aztán mikor az első komoly kapcsolatban, az első késő mensi után elvégzett negatív teszteket követően elmentem nőgyógyászhoz is, kezdtem rádöbbenni, azért nem mindegy mikor születik az a baba. Rájöttem még nem jött el az ideje. Vége is lett hamar ennek a kapcsolatnak.
Majd megismertem a mostani páromat. Rögtön tudtam, hogy ez más lesz mint az eddigi vonzódások, plátói szerelmek, és suta tini szerelmek. Tudom közhelyesen hangzik, de tényleg így volt. Mellette úgy érzem tényleg megértem az anyaságra.
Az sem elhanyagolható szempont hogy elvégeztem előbb egy Házi időszakos gyermekgondozói szakképzést, majd ennek folytatását a Kisgyermekgondozó,-nevelő képzést. Élveztem, mert gyermekekről tanulhattam, nevelésről, gondozásról. Csoport elsőként végeztem.
Egy szó mint száz, vágyom az anyaságra, vágyom rá hogy Annyus legyek végre.
Azt hiszem már kislány koromban is Anya szerettem volna lenni.
Aztán jöttek a vidám és mozgalmas diák évek, és élveztem a társaságot, a közösségbe járást, a sok barátot és a boldog együtt töltött perceket.
Majd elérkezett azt hiszem az elkerülhetetlen, mikor a hormonok felül kerekednek a józan észen először. És húszas éveim elején, mikor barátnőkkel beszélgettünk a gyermekáldásról, még tanulmányaink elején, már akkor azon az állásponton voltam, hogyha most jönne a baba én megtartanám. Teltek múltak az évek, és én bennem ez a dolog egyre többször elő került, és egyre jobban azt éreztem, szeretnék anya lenni.
Aztán mikor az első komoly kapcsolatban, az első késő mensi után elvégzett negatív teszteket követően elmentem nőgyógyászhoz is, kezdtem rádöbbenni, azért nem mindegy mikor születik az a baba. Rájöttem még nem jött el az ideje. Vége is lett hamar ennek a kapcsolatnak.
Majd megismertem a mostani páromat. Rögtön tudtam, hogy ez más lesz mint az eddigi vonzódások, plátói szerelmek, és suta tini szerelmek. Tudom közhelyesen hangzik, de tényleg így volt. Mellette úgy érzem tényleg megértem az anyaságra.
Az sem elhanyagolható szempont hogy elvégeztem előbb egy Házi időszakos gyermekgondozói szakképzést, majd ennek folytatását a Kisgyermekgondozó,-nevelő képzést. Élveztem, mert gyermekekről tanulhattam, nevelésről, gondozásról. Csoport elsőként végeztem.
Egy szó mint száz, vágyom az anyaságra, vágyom rá hogy Annyus legyek végre.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)